Pelletier Szent Mária-Eufrázia apáca, rendalapító

Pelletier Szent Mária-Eufrázia, született Róza-Virginia, különleges alakja a 19. századi francia vallási életnek, mivel a korabeli rendalapítókkal ellentétben polgári családból származott. Gyermekkorát a forradalmi zűrzavar és a vallásüldözés árnyékában töltötte, ami megerősítette keresztény elkötelezettségét. Szülei elvesztése és gyámja kezdeti ellenállása dacára 1814-ben belépett a tours-i Szeretetről nevezett Miasszonyunk Nővérei közé. Fiatal kora ellenére természetfeletti kisugárzása és vezetői képességei révén gyorsan emelkedett a rendi hierarchiában: előbb újoncmesternő, majd 1825-ben – külön pápai felmentéssel – a ház főnöknője lett.

Vezetése alatt a tours-i kolostor megtelt élettel, és számos reformot vezetett be. Egyik legjelentősebb újítása a „Magdolnák” közösségének létrehozása volt, amely a bűnbánó nőkből toborzott, szigorú Kármel-regulát követő, szemlélődő csoportot jelentett. Mária-Eufrázia felismerte, hogy a bűnbánók számára a legmagasabb szintű spirituális elvárások nyújtják a valódi kiutat és fejlődési lehetőséget. Ez a strukturális megközelítés sikeresnek bizonyult, és megalapozta későbbi terjeszkedési stratégiáját.

A rend igazi felemelkedése az angers-i ház megalapításával kezdődött 1829-ben. Itt Mária-Eufrázia modernizálta a szociális munkát: külön közösségekbe szervezte a bűnbánókat, az árvákat és a különböző fokozatú spirituális igényű nőket (például a „beavatottakat”). Az intézmény növekedését jelentős magánadományok és tehetséges munkatársak segítették, ami lehetővé tette, hogy az angers-i ház ne csupán egy legyen a sok közül, hanem egy nemzetközi kongregáció központjává váljon.