Isten szava emberi nyelven: Találkozás az Élet Igéjével

A Szentatya tanítása központjába a Dei Verbum zsinati konstitúció szellemiségét állította, hangsúlyozva a Biblia kettős – isteni és emberi – természetét. Ahogy az örök Ige testet öltött Jézus Krisztusban, úgy Isten szava is magára öltötte az emberi nyelvezet korlátait és szépségét. A pápa figyelmeztetett: a Szentírást nem kezelhetjük csupán égből hullott, emberfeletti szövegként, mert akkor beleesünk a fundamentalizmus csapdájába. Isten ugyanis „szót értett” velünk: a történelmi környezet, az irodalmi műfajok és a szentírók egyéni képességei mind eszközei voltak annak, hogy a kinyilatkoztatás ne idegen üzenet, hanem a szívhez szóló párbeszéd legyen. Az emberi szerzők tehát nem passzív írógépek, hanem Isten valódi munkatársai voltak ebben a szent folyamatban.

Ugyanakkor a pápa óva intett attól is, hogy a Bibliát pusztán irodalmi emlékként vagy szociális kézikönyvként olvassuk. Az evangélium több, mint egy nemes emberbaráti üzenet; az a teljes és örök élet hirdetése, amely túlmutat földi horizontjainkon. A Szentírás valódi megértésének mércéje nem a technikai tudás, hanem a szeretet: Szent Ágostont idézve emlékeztetett, hogy aki nem jut el az Isten és felebarát iránti szeretetre a Biblia olvasása által, az valójában még nem értette meg az Ige üzenetét. A liturgia élő közegében Isten ma is válaszolni akar jelenkori kérdéseinkre, ezért az igehirdetésnek frissnek, kreatívnak és a valóság talaján állónak kell maradnia, hogy Isten irgalma mindenki számára érthetővé váljon.