Szalézi Szent Ferenc 1567-ben született Franciaországban nemesi családban. Püspökként mindenkit szeretettel és türelemmel szolgált, kortársai a jó pásztor megtestesítőjeként tisztelték. Írásaival és lelkipásztori munkájával nemcsak híveket térített vissza, hanem az újságírók és írók védőszentjévé is vált.
Liturgikus emléknapja: január 24.
A hét szentje sorozatban Rolik Róbert atya elmékedik róla.
Szalézi Szent Ferenc (1567–1622) genfi püspök és egyháztanító, a keresztény humanizmus és a modern lelkiség egyik legkiemelkedőbb alakja. Nemesi családból származott, és bár jogi doktorátust szerzett, a papi hivatást választotta a reformáció által sújtott Savoyában. Legendás szelídségével és párbeszédre készségével több tízezer kálvinistát vezetett vissza a katolikus hithez. Két alapműve, a Filótea (Bevezetés a lelkiéletbe) és a Teotimus (Értekezés az istenszeretetről), forradalmasította a keresztény spiritualitást azáltal, hogy hirdette: a szentség nem csupán a szerzetesek kiváltsága, hanem minden életállapotban, a hétköznapi kötelezettségek közepette is megvalósítható. Chantal Szent Johannával közösen alapította meg a Vizitációs Rendet. Ferenc, akit a "szelídség szentjeként" ismernek, 1622-ben hunyt el; ma az újságírók és az írók védőszentje, mivel tanításait korai röpiratok és levelek formájában is terjesztette.
Mivel túl kevéssé vagyunk tudatában annak, hogy minden halandó dolog állandóan változik, ezért aztán hangulatunk és érzelmeink állandóan változnak. Ha épp nem is hallgatunk az Istentől kapott eszünkre, mégis ez tesz minket Istenhez hasonlóvá, mert annak állhatatossága, változtathatatlansága és szilárdsága az övé.
Szalézi Szent Ferenc.
Istenünk, ki úgy akartad, hogy Szent Ferenc püspök a lelkek üdvösségére mindenkinek mindene legyen, engedd jóságosan, hogy testvéreinket szolgálva mi is tanúságot tegyünk gyengéd szeretetedről!
