Szent Eymard Péter Julián áldozópap, rendalapító
Pierre-Julien Eymard 1811-ben született a francia La Mure városában. Már gyermekkorában mély vonzalmat érzett az Eucharisztia iránt, és pappá válásának vágya korán megmutatkozott, noha apja eleinte ellenezte hivatását. Hosszú és küzdelmes úton, betegségeken és szegénységen keresztül jutott el a papságig: 1834-ben szentelték fel. Lelkipásztorként kiváló eredményeket ért el, de idővel úgy érezte, közösségben tudná legjobban megélni papi hivatását. Ezért 1839-ben csatlakozott a maristákhoz, ahol gyorsan felemelkedett és fontos vezetői szerepeket töltött be.
Eymardot azonban egyre inkább az Eucharisztia iránti elmélyült tisztelete vezette új utakra. 1851-ben belső indíttatásra elhatározta, hogy új szerzetesrendet alapít az Oltáriszentség tiszteletére. Hosszas küzdelmek, fizikai és lelki megpróbáltatások árán 1856-ban megalapította az Oltáriszentségről Nevezett Papok Kongregációját. A kezdeti nélkülözések ellenére rendje gyorsan terjedt: új házakat nyitottak Marseille-ben, Angers-ben, majd később Brüsszelben is. Eymard női ágat is létrehozott, az Oltáriszentség Szolgálóinak közösségét, melyet Marguerite Guillot vezetett.
Születése
1811. február 4., La Mure, Franciaország
Halála
1868. augusztus 1., La Mure, Franciaország
Boldoggá avatása
1925. július 12.
Szenté avatása
1962. december 9.,
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
augusztus 02.
Jelképe(i)
Védőszentje
Bár kongregációja végül virágzásnak indult, Eymard utolsó éveit számos belső konfliktus és támadás árnyékolta be: nézeteltérései voltak társaival, egyes püspökökkel is szembekerült. Ezek a lelki terhek, valamint a szigorú életmód és a fáradhatatlan munka végül meggyengítették szervezetét. 1868-ban hunyt el, teljes belső békével és Isten iránti odaadással. Halála után fokozatosan elismerték rendalapító munkásságát: 1925-ben boldoggá, majd 1962-ben szentté avatták. Eymardot az Eucharisztia apostolának is nevezik, akinek lelki öröksége ma is él az általa alapított közösségek révén.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
