Szent Lőrinc diakonus szerpap volt II. Szixtusz pápa szolgálatában. A pápával négy római diakónust tartóztattak le. Lőrinc is köztük volt, de őt a kivégzés elől kiemelték. Próbált ragaszkodni a vértanúsághoz, együtt a pápával és társaival, de neki más sors volt szánva. Az Egyház kincseit követelte tőle a keresztényüldöző Valérián, hogy a Rajna És Duna mentén zsold híján már lázadozó hadsereget megnyugtathassák és a perzsák elleni háborút fedezhessék. Lőrinc az Egyház által gondozott szegényeket vezette a császár helytartója elé.
A császár prefektusának éktelen haragja nyomán Lőrincet rostélyon elevenen megsütötték Rómában, 258. augusztus 10-én. A kínokat ő jókedvűen tűrte. Történetét a 4. században Szent Ambrus milánói püspök írta le.
Istenünk, ki Szent Lőrinc diákonust az irántad való szeretettel képessé tetted arra, hogy hűségesen szolgáljon neked és elszenvedje a vértanúságot, kérünk, taníts meg minket is hozzá hasonlóan szeretni, és segíts, hogy amit tőle megtanultunk, azt tettekre is váltsuk!
