Pietrantoni Szent Augusztina Livia: A kórtermek Mária-lelkű őrangyala – Szentek élete
1864. március 27-én született Róma környékén, Pozzaglia Sabinában, szegény paraszti családban, ahol tizenegy gyermek közül másodszülöttként nőtt fel a nagyszülői patriarchális irányítás alatt. Már gyerekkorában megmutatkozott gondoskodó természete, miközben részt vett a mezőgazdasági munkában és a ház körüli feladatokban, olykor rendszertelenül iskolába járva. Később, a szezonális olajbogyó-szedés során Tivoliban már erkölcsi felelősséget vállalt társaiért, bölcsességről és bátorságról téve tanúságot. Fiatalkori vágya a szerzetesi élet volt, amit eleinte a falu gúnyolt, de ő szilárdan kijelentette, hogy olyan rendbe kíván lépni, ahol „éjjel és nappal dolgoznak”. Hosszas várakozás és egy elutasítás után 1886-ban belépett egy betegápoló rendbe, és Rómába, a Szentlélek Kórházba került, ami a szekularizáció hatására vallásellenes légkörrel rendelkezett. Augusztina nővérként a gyermek-, majd a tüdőbeteg osztályon végzett szolgálatát tette, miközben jelenlétével hirdette az evangéliumot a vallásos jelképektől megfosztott intézményben. Végül egy Romanelli nevű, különösen agresszív beteg bosszújának áldozatává vált, aki megfenyegette és 1894. november 13-án halálosan megsebesítette. A nővér a Szűzanya segítségét hívva és a megbocsátás szavaival halt meg, vértanúsága ezáltal a keresztény szeretet és türelem példájává vált.
1864. március 27-én született Róma környékén, Pozzaglia Sabinában, szegény paraszti családban, ahol tizenegy gyermek közül másodszülöttként nőtt fel a nagyszülői patriarchális irányítás alatt. Már gyerekkorában megmutatkozott gondoskodó természete, miközben részt vett a mezőgazdasági munkában és a ház körüli feladatokban, olykor rendszertelenül iskolába járva. Később, a szezonális olajbogyó-szedés során Tivoliban már erkölcsi felelősséget vállalt társaiért, bölcsességről és bátorságról téve tanúságot. Fiatalkori vágya a szerzetesi élet volt, amit eleinte a falu gúnyolt, de ő szilárdan kijelentette, hogy olyan rendbe kíván lépni, ahol „éjjel és nappal dolgoznak”. Hosszas várakozás és egy elutasítás után 1886-ban belépett egy betegápoló rendbe, és Rómába, a Szentlélek Kórházba került, ami a szekularizáció hatására vallásellenes légkörrel rendelkezett. Augusztina nővérként a gyermek-, majd a tüdőbeteg osztályon végzett szolgálatát tette, miközben jelenlétével hirdette az evangéliumot a vallásos jelképektől megfosztott intézményben. Végül egy Romanelli nevű, különösen agresszív beteg bosszújának áldozatává vált, aki megfenyegette és 1894. november 13-án halálosan megsebesítette. A nővér a Szűzanya segítségét hívva és a megbocsátás szavaival halt meg, vértanúsága ezáltal a keresztény szeretet és türelem példájává vált.









