Bellarmin Róbert 1542. október 4-én született Montepulcianóban, jámbor és vallásos családban. 1560-ban lépett be a jezsuita rendbe, és már fiatalon kivételes teológiai tehetsége bontakozott ki. Pappá szentelése után a Löweni Egyetemen tanított, később a Római Kollégium professzora lett, ahol ő vezette be a reformációra válaszoló kontroverzteológiát. Legjelentősebb műve a Kontroverziák című, négykötetes munkája volt, amely az ellenreformáció meghatározó teológiai összefoglalója. Bár művét egy időre indexre tették, tekintélye nőtt, és 1599-ben bíborossá nevezték ki. Több egyházi vita résztvevője volt, így az isteni kegyelem és szabad akarat kérdésében is közvetített. Részt vett a Galilei-per első szakaszában is, de korának szemlélete miatt nem állt ki mellette. Haláláig a legfontosabb vatikáni kongregációk tanácsadójaként működött. 1621-ben hunyt el, és bár a nép körében nem lett különösen ismert, szellemi öröksége miatt 1930-ban boldoggá, 1931-ben szentté, majd 1931-ben egyházdoktorrá avatták. Ünnepnapját 1969-ben halála napjára, szeptember 17-re tették át.
Istenünk, ki Szent Róbert püspököt csodálatos erővel és tudással ékesítetted, hogy megvédje Egyházad igaz voltát, engedd, kérünk, az ő közbenjárására, hogy néped mindig sértetlenül őrizze a hitét!
