Árpád-házi Szent Margit: „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem ítélni” – Szentek élete

Lexikon:

Árpád-házi Szent Margit szűz

ÉleteLiturgia

Árpád-házi Szent Margit (1242–1270) a magyar történelem egyik legmeghatározóbb szentje, akit szülei, IV. Béla király és Laszkárisz Mária már születése előtt Istennek ajánlottak az ország tatárjárás utáni megmeneküléséért. Ennek megfelelően Margit hároméves korától a domonkos rend kötelékében nevelkedett, s életét a Nyulak szigetén (ma Margitsziget) felépített kolostorban töltötte. Kétszer is lehetősége lett volna politikai érdekekből házasságot kötni – többek között a cseh királlyal –, de ő mindkét alkalommal rendíthetetlenül kitartott égi jegyessége mellett. Életét a legszigorúbb aszkézis, a legalacsonyabb rendű fizikai munka és a betegek hősies ápolása jellemezte, tudatosan elutasítva királyi származásának minden előnyét. Spirituális hitvallása az Isten iránti szeretetre, az önmegvetésre és a mások feletti ítélkezés elkerülésére épült. Alig huszonnyolc évesen halt meg, felemésztve a vezekléstől és a szeretetmunkától; 1943-as szentté avatása a magyar hitélet egyik legfontosabb eseménye volt.

Istenünk, szüzesség kedvelője és őre, kinek jóvoltából szolgálód, a mi Margitunk a szűzi tisztaság ékességét a jó cselekedetek érdemével egyesítette, kérünk, segíts, hogy lelkünk épségét az üdvös bűnbánattal visszanyerhessük!