Nagy Szent Leó az V. század legjelentősebb pápája volt. Megvédte Rómát a hunoktól, valamint rendíthetetlenül szembeszállt a tévtanításokkal.
Liturgikus emléknapja: november 10.
A hét szentje sorozatban Szabó József László elmélkedik róla.
Nagy Szent Leó pápa a római Egyház egyik legjelentősebb vezetője volt, aki 440-ben foglalta el Péter székét. Már pápasága előtt is kiemelkedett teológiai tudásával, gyors döntőképességével és határozott, mégis alázatos vezetői magatartásával. Tanításaiban hangsúlyozta, hogy a pápa Péter utódja, aki különleges felelősséggel tartozik az egész Egyházért. Pápasága idején határozottan fellépett a tévtanítások, így a manicheusok, a priszcilliánusok és főként a monofiziták ellen; híres dogmatikus levelét a kalkedoni zsinaton az apostoli hitvallásként fogadták el. Nevéhez fűződik Róma megmentése Attila hun vezértől is, amikor személyesen tárgyalt vele. Bár nem tudta minden veszélytől megóvni a várost, tekintélye és bátorsága nagy tiszteletet vívott ki számára. Leó pápa prédikációi és levelei máig tanúsítják mély hitbeli és teológiai bölcsességét, ezért méltán sorolták az egyháztanítók közé. 461-ben hunyt el, emlékét az Egyház június 28-án és halála napján, november 10-én ünnepli.
A nagyböjt nem csupán napok rendje, hanem az ember megújulásának ideje. Amit testben vállalunk, azt lélekben kell beteljesítenünk, hogy a húsvéti öröm ne külső ünnep, hanem belső feltámadás legyen.
Nagy Szent Leó pápa.
Istenünk, te sohasem engeded meg, hogy a pokol hatalma erőt vegyen Egyházadon, amelyet erős, apostoli sziklára építettél. Kérünk, add meg Egyházadnak, hogy Nagy Szent Leó pápa közbenjárására igazságodban szilárdan megmaradjon, és folytonos békében éljen. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
