Kalazanci Szent József áldozópap
Kalazanci Szent József 1556. vagy 1557. szeptember 11-én született José de Calasanz a spanyolországi Aragóniában, Peralta de la Sal falucskában. Kitűnő nevelést kapott a jómódú, főnemesi szülők útján. Heten voltak testvérek. Őt már kisgyermekként is „kis szent”-nek nevezték, mondják, hogy már gügyögő gyermekként különös áhítattal imádkozott. Több városban tanult, mindenütt nagyon szép eredménnyel. Társait imára, jóra vezette, vezéregyéniség volt köztük. Apja fényes karriert álmodott fiának, hallani sem akart az ifjú szándékáról, hogy pap szeretne lenni.
Istenünk, ki Kalazanci Szent József áldozópapot a határtalan szeretet és türelem ajándékával tetted képessé arra, hogy egész életét az ifjúság nevelésének és tanításának szentelje, kérünk, engedd, hogy akit bölcs tanítómesterként tisztelünk, kövessük is az igazság szolgálatában!
Születése
1556. vagy 1557. szeptember 11., Perasalta de la Sal, Spanyolország
Halála
1648. augusztus 25., Róma
Boldoggá avatása
1748.
Szenté avatása
1767.
Sírhely/Kegyhely
San Pantaleo, Róma
Ünnepnapja(i)
augusztus 25.
Jelképe(i)
Védőszentje
keresztény népiskolák
Végül Józsefnek egy igen súlyos betegségből való csodálatos felgyógyulása változtatta meg az apa keménységét. 1583. december 17-én pappá szentelték. Előbb hazájában tevékenykedett, püspöki szolgálatban a plébániák ügyeit rendezte, orvosolta. Lemondott állásáról, mert másféle hívatást érzett. Rómába hajózott. Itt éjszakánként a szegényeket látogatta végig Róma hét legnagyobb bazilikájánál. 1592-től Rómában szegény gyermekek nevelésével foglalkozott, és ez lett igazi hívatása. Létrehozta 1597-ben Európa első ingyenes népiskoláját. Házat bérelt és adományokból egyre több gyermeket tudtak ingyenesen nevelni és tanítani. A hívek adományairól kapták a „Kegyes Iskola” nevet.
1617-ben megalapította a piarista rendet, mint egyszerű fogadalmas kongregációt. 1621-ben társulatukat elismerték ünnepélyes fogadalmú szerzetesrendnek. Sok üldözésben és félreértésben volt része, mert iskoláiban a legmodernebb tudományokat tanították, és az egyszerűbb néposztályból származó új értelmiséget képeztek. Az üldözéseket legyőzhetetlen türelemmel viselte, ezért „második Jóbnak” vagy „keresztény Jóbnak” is nevezik.
Kilencvenéves korában, 1646-ban ellenfelei elérték, hogy rendjét feloszlassa X. Ince pápa. Ő ezt is rendíthetetlen lelki nyugalommal fogadta. Rómában 1648. augusztus 25(5)-én halt meg, halálos ágyához tisztelői tömege zarándokolt el utolsó áldásáért. Halála után nyolc évvel társulatát újból szerzetesrend rangjára emelték. Földi maradványait a római Szent Pantaleon templom főoltára alá temették. Nyelve és szíve épségben megmaradt. Sok használati tárgyát őrzik ma is. 1748-ban boldoggá avatták, szentté avatása 1767-ben volt. XII. Piusz pápa az összes katolikus népiskola védőszentjévé nyilvánította.
Legyél türelmes!
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
