„Nem a test irányítja az életet, hanem az, aki teremtett minket” – A belátás útja

Tűz a fal mögött – Gyakran találom magam szemben mostanában hajnali derengéseimet követően azzal a felismeréssel, hogy ébredéseim eszmélések is egyben. Olvasói vendégírás. A templomunk magas tornyának  tövében látszik az ég alján finoman derengő fény, amely nem csupán egy átlagos nappalt ígér,  sokkal többet ennél, valami mély, rég hallott igazságot, a Thomas Mann-i „mélyéges mély a  múltnak kútja” fenekéről. Most, ötvenötön is túl, egy szolíd, halk, megfoghatatlan belátás  keresi magának bennem a helyét. Egykor, talán húszévesen csak tudomásul vettem az igét. „Férfivá és nővé teremtette”. A dantei emberélet útjának felén vitattam, magyaráztam,  alakítgattam. Jelenleg úgy terül el előttem, mint az alapigazság, amely nem változik soha. Az  ember érik meg hozzá. Kálvin János mondja: „Nem vagyunk a magunkéi, tehát sem értelmünk, sem akaratunk nem uralhatják döntéseinket és cselekedeteinket. … Az Istenéi vagyunk”. Szeretem Kálvint. Mértékkel bír. Amikor először vettem a kezembe, még nem értettem az idézett szöveget. Gondoltam, van szabadságom felülírni, újra rajzolni, visszavágni mindent, amit a teremtés adott. Oly sokszor esünk balgán és tudatlanul abba a helyzetbe, amikor azt gondoljuk, magunk alakítjuk az utunkat, amin járunk. Legfőképp akkor, miután tudatunkra eszmélünk a világra szépülésünket követően. Milyen törékeny az ember önbizalma. Milyen ingatag a saját vágyaira épített rend. Kellett az út […]

The post „Nem a test irányítja az életet, hanem az, aki teremtett minket” – A belátás útja appeared first on 777.