„Tánc közben álarcok nélkül vagy jelen” – beszélgetés két hívő táncművésszel

Miért alkotta meg Isten a táncot? Mitől van ennyire felszabadító hatása? Hogyan gyógyítja a szégyent, tágítja ki a határainkat és kapcsol össze másokkal? Kovács-Kubus Kíra és Petrovics Sándor táncművészekkel beszélgettünk arról, hogy milyen viszonyban vagyunk – és lehetnénk – keresztényként a testünkkel, mit tudunk tanulni a férfi-nő szerepekről a tánc során, illetve megosztották azt is, hogyan élik meg hívőként, hogy a művészvilágban is mozognak. Mindketten hisztek Istenben – de a művészvilág nem áll távol a kereszténységtől?  Volt, hogy zavart titeket ez a kontraszt? Petrovics Sándor: Nekem volt, olyan családból jövök, nincs igazán elképzelés arról, hogy a művészetből hogyan lehet megélni. Arról van, hogy az ember hogyan legyen egyházi személy vagy családfő – olyan munka kell, amivel el tudod tartani a többieket. Mivel abban az időben nem volt párom, állandóan ebben a konfliktusban voltam, hogy pap legyek vagy táncművész. Csak így, fekete-fehérben tudtam akkor gondolkodni. Kerestem, hogy egyáltalán lehet-e járható út, hogy azt is csináljam, amit szeretek – a táncot – és közben Istent is kövessem. Erre nem volt mintám, úgyhogy nekem kellett összetenni, pontosabban még mindig teszem össze. Kovács-Kubus Kíra: Nálam is volt belső konfliktus. Én egy nem hívő családban nőttem fel, így nem annyira voltak prekoncepcióim ezzel kapcsolatban. Amikor […]

The post „Tánc közben álarcok nélkül vagy jelen” – beszélgetés két hívő táncművésszel appeared first on 777.