Remete Szent Antal a 3-4. századi Egyiptom egyik legegyszerűbb, mégis legnagyobb hatású vallási alakja, akit a monasztikus szerzetesség atyjaként tisztelünk. A jómódú családból származó ifjú egy evangéliumi szakasz hatására, radikális döntéssel adta el vagyonát, hogy a sivatag magányába visszahúzódva keresse Istent. Húsz évet töltött teljes elszigeteltségben, ahol a démonokkal vívott lelki harcai és aszketikus győzelmei a keresztény hős eszményképévé emelték. Bár magányra vágyott, bölcsessége és józansága tömegeket vonzott köré, így vált a sivatagi remeték spirituális vezetőjévé és a "testvéri" szerzetesi eszmény megteremtőjévé. Kapcsolatot ápolt a kor legjelentősebb egyházi vezetőivel, köztük Szent Atanázzal, és élete végén meglátogatta Remete Szent Pált is. 356-ban, 105 éves korában hunyt el, hátrahagyva egy olyan életpéldát, amely az alázatot, az ítélőképességet és a felebaráti szeretetet állítja a középpontba. Hatása a művészettől a betegápolásig (antoniták) a mai napig meghatározó az európai kultúrában.
Ne bízz igaz voltodban, ne aggasszon, ami elmúlt, és fáradozz azon, hogy nyelvedet és gyomrodat féken tartsad. [vagyis imádkozz és böjtölj]
Szent Antal apát.
Istenünk, ki Remete Szent Antalnak megadtad, hogy a pusztában szolgáljon Neked, kérünk, segíts minket közbenjárására, hogy önmagunkat megtagadván Téged mindig és mindenek fölött szeressünk!
