#csakegygondolat – Ezért (is) kellenek a férfiak a templompadokba!

Ritka látvány, hogy nem egy egész család vagy csak egy anyuka, hanem egy apuka érkezik egymaga a gyermekével a templomba. Szomorú, de tapasztalataim szerint kuriózum, tegnap mégis ennek lehettem tanúja. Nagyon fontos az apakép – a hitben való elmélyülésben is. Tegnap gyors léptekkel siettem a misére, a fal melletti székek egyikére huppantam le, ahonnan persze nemigen nyílt jó kilátás az oltárra és a történésekre, de a lényeg ugyebár a szemnek láthatatlan, tehát mindennek ellenére igyekeztem figyelmesen hallgatni a prédikációt, mígnem egy kedves jelenetsor szemtanúja lettem. Egyszer csak – már jócskán a mise közben – egy apuka sétált el mellettem, kezén fogva 6-7 éves forma kisfiát, akivel éppen az előttem lévő szabad helyekre ültek le. Késtek vagy csak átültek valahonnan, ezt nem láttam, de mindig szívmelengető gyerekeket látni a templomban: folytonosságot és reményt adnak a jelenlétükkel. Eszembe jutattják, mennyire várom, hogy egyszer én is anyuka legyek. Felnézek a kisgyerekes szülőkre, akik elhozzák a templomba a gyerekeiket. Nem is látjuk – mi, akik még nem vagyunk szülők -, hogy mennyi akadályt küzdenek le például, amíg eljutnak a templompadig: reggeli harcok, nyűgös, álmos gyerek-hadakozások, háromszori átöltözés, az otthon felejtett plüssmackóért való visszarohanás, ami garantálja a késést és az azzal járó, belülről feszítő „de mit […]

The post #csakegygondolat – Ezért (is) kellenek a férfiak a templompadokba! appeared first on 777.