A mozaikcsaládok keresztútja – Miért színlelünk szeretetet?

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” (1Kor 13,4) Vendégírás a mozaikcsaládokról, Turczi Árpád tollából. Az emberi szív, miként a tenger, akkor is őrzi hullámai neszét, ha a felszíne sima. Sok család élete is ilyen, első pillantásra békés, rendezett, de a mélyben ezer apró rezdülés, elnyomott szó, visszafojtott könny hullámzik. A múlt emlékei ott kísértenek a nappali falán, a gyerekrajzok mögött, a fényképek közt, ahol két történet találkozik és egy harmadik próbál születni. A szeretet ezekben a helyzetekben sokszor nem dal, hanem töredezett imádság, félbehagyott mondatok, elnémult vágyak, megtört ígéretek zsoltára. A féltestvérek egymás mellett nőnek, mint két fa, melyek gyökerei a múlt más-más földjében kapaszkodnak, s lombjuk mégis összefonódik a szélben. Látszólag egymás árnyékát adják, de olykor egymás fényét takarják el. És a felnőttek? Ők csendben figyelik, ahogy a múlt árnyai a jelen asztalánál ülnek. Nem rossz emberek ők…, csak fáradtak, bűnbánók, és reménykednek, hogy a szeretet mégis képes lesz újraéleszteni, amit az élet megtört. Azonban a szeretet, ha el akar mélyülni, át kell menjen az igazság tüzén. A látszat békéje nem ment meg senkit, csak az az őszinte, tisztító szó, amely vállalja a fájdalmat, s amely nem fél kimondani azt, […]

The post A mozaikcsaládok keresztútja – Miért színlelünk szeretetet? appeared first on 777.